Magunkról :: Táborvilág :: Projektjeink :: Kiállításaink :: Hortobágyjárók :: Dédunokák :: Publikációk :: Havi képmelléklet


„A Hortobágy kezd nem olyan lenni, amilyen, hanem olyan, amilyennek az irodalom látja.”
Szabó Zoltán

Történeti rétegek tornya (TRT) Kun György-projekt

A 33-as úton Hortobágy községbe autózó utas a puszta természeti és – részben – építészeti meglepetésekben bővelkedő tájain is szokatlan látványra figyelhet fel. A végtelennek tűnő horizontból a távolban egy torony emelkedik ki. A vörös téglás, henger alakú építmény, függőleges jelként a puszta síkjában, messziről vonzza a tekintetet.
Ha a 33-asról letérve közelebb kerülünk hozzá, még megkapóbb a torony látványa, tetején, a szélkakas helyén – stílusosan – egy pusztai lovas figurájával. Toronysisakja alól – el lehet képzelni – milyen érzékletes közelségbe kerülhet a hatalmas égbolt alatti messzeség: a puszták tágassága és tagoltsága, a színek és formák folyton változó gazdagsága.

El lehet képzelni… A tetejére feljutni ma már kockázatos vállalkozás lenne. A mára elhagyott, használaton kívüli építmény víztorony volt valamikor. Műgonddal készült, műemlék jellegű építmény a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit KHT területén, a Kun György telep jórészt kiürített, felújításra szoruló, illetve bontásra érett épületegyüttesének központjában.


A fenti felvételeket Juhász Tibor készítette (2011. március)

A puszta fölé magasodó építmény − Thomas Mann idők („mélységesen mély”, talán „feneketlen”) kútjával kapcsolatos, ismert metaforáját tovább gondolva − az idők tornyaként: mint a közelmúlt többé-kevésbé eltemetett-elfeledett, ugyanakkor nyomokban létező, emlékezetekből előhozható történeti rétegek tornya vonzhatná a táj és társadalma története iránt érdeklődőket.

Alapítványunk erre szóló javaslatot dolgozott ki az elhagyott telep hasznosításán gondolkodó Hortobágyi Nemzeti Park és a vele együttműködő Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit KHT számára.

Közel egy évtizede folyó − többé-kevésbé folyamatos − Hortobágy-járásunk, -kutatásunk során terjedelmes ismeretanyagot halmoztunk fel. Ismereteink nagy része a kényszermunkatáborok (egyúttal állami gazdasági majorok) és környezetük korabeli és ötven-hatvan évvel későbbi − mai és közelmúltbeli − állapotát dokumentálja. Az ismeretek köre, további munkatársak közreműködésével, bővíthető. Érdemes lenne (az eddigieknél alaposabb és szakszerűbb gyűjtéssel, rendszerezéssel és elemzéssel) a táborvilág előtti és utáni korszakokra is kiterjeszteni. A tornyot alkalmasnak tarjuk arra, hogy ezt az időrétegekre bontható pusztai táj- és társadalomtörténetet összefogja, és a szó soros értemében bejárhatóvá és használhatóvá tegye. Felújítása, környezetének (a Kun György-telep egészének és a közeli halastavak környékének) rendezése révén, az építmény, kapcsolódó létesítményeivel együtt, társadalmi múzeumként működhetne.
A torony vertikális megosztásával összesen 210–220 m² alapterület, 300–310 m² falfelület nyerhető. Az egymásra épülő, hengerszelvényekre tagolt belső tér kiválóan alkalmas folyamatok bemutatására. Arra, hogy interaktív kiállítási térré: a történeti idő és történelmi emlékezet olyan demonstrációs terévé alakítsuk, amely a ma már közkeletű technikák révén a látogatók involválására, kreativitásuk kibontakoztatására is lehetőséget ad.
A hengerszelvények interaktív kiállítási tereiben (összesen hat szinten) − az 1950–53 közötti, zárt munkatáborokba történő családos kitelepítések eseményeinek középpontba állításával, a hortobágyi és (kisebb hangsúllyal) a nagykunsági puszták legújabb kori gazdálkodás- és társadalomtörténeti dokumentációja: egy évszázadnyi pusztai tájtörténet kap helyet. A prezentációt a gazdálkodás és tájhasználat (modernizációs hasznosítás) súlypontjaira, illetve ezek történeti változataira összpontosítjuk.

Toronyszintenként tagolva, ez a folyamat a következőképpen jelenik meg: 

Földszint: az 1945 előtti tanyaközpontok, uradalmi majorok történeti rétege

A földszinten – a kiállítás fogadó funkciói mellett (bevezető és eligazító táblák, érintő képernyős áttekintő dokumentáció stb.) – felidézzük a kitelepítéseket és a szocialista tájátalakításokat megelőző gazdálkodási és tájhasználati állapotokat, birtokviszonyokat, szereplőket.

·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·

2-3. szint: az 1945 után létesített állami gazdaságok rabmunkára fogott „telepeseinek” kényszermunka táborai (1950-54) történeti rétege

A két szintet betöltő dokumentáció felidézi a 12 tábor helyszíneit, rabjainak és rabtartóinak, valamint a velük érintkező „szabad” világnak (az állami gazdaságik vezetői, dolgozói, a rabokkal érintkezésbe kerülő orvosok, tanítók, lelkészek, papok, a gazdaságba érkező látogatók), a mindennapos világát. (Bővebben lásd honlapunk Táborvilág és Kiállításaink menüpontjait.)


Tiszaszentimre, vitéz Szekeres Imre, rab korabeli rajza a lakótérként szolgáló magtárról


Kormópuszta, az 1956-ban Németországba emigrált (táborlakóként tizenéves) Reményi Tibor nyolcvanas években készült vízfestményén.

4. szint: A táborok felszámolása után (többnyire ezek helyén és mellett) megerősített ÁG-üzemegységek, telepek, községek időszaka (1957–70). Táj rehabilitáció a Hortobágyi Nemzeti Park keretei között


Hortobágy folyó, 2010

5. szint: a látogatók interaktivitását és kreativitását technikai lehetőségekkel előhívó multimédiás terem.

A modern kiállítási technikák (pl. érintő képernyős monitorok) az alsóbb szinteken is megjelennek, ám a felhasználandó ismeretanyag sokszínűsége és mennyisége lehetővé és kívánatossá teszi a modern múzeumi eszközrendszer koncentrált használatát. Az írott és képi dokumentációk mellett ugyanis számos hang-, film- és videó anyag is kiállításra kerül. A multimédiás terem ezek bemutatására, illetve az információk önálló feldolgozására, kreatív újraalkotására, azok kiegészítésére, játékos oktatási feladatok megoldására, valamint az elektronikus látogatókönyv működtetésére szolgál.  Így a látogatók – a kiállítás anyaga alapján, illetve egyéb kiegészítő információk önálló felkutatásával – maguk is átértelmezhetik, újraalkothatják a történeteket, például egy-egy helyszín történetének új szempontú összerendezésével.
Az ötvenes évek kényszermunkatáborait hagyományos formában bemutató 2. és 3. szint, valamint a multimédiás megjelenítésre és interaktivitásra alkalmat adó 5. szint anyagaiban megjelennek a déli és nyugati határsávról szóló ismeretek is helyet kapnak. Ezáltal a két régió: a kitelepítések célterülete és merítő bázisa s egyúttal alapítványunk két fő projektje: a Helyi Emlékezet Projekt (HEP) és a Történeti Rétegek Tornya (TRT) új formában összekapcsolható. A tartalmi kapcsolódásokon túl ez lehetőséget ad arra is, hogy a két térség turisztikai vonzereje egymást erősítse. Az egymással összefüggésbe hozható térségek életközelbe hozása nemcsak a kitelepítések révén érintett leszármazottak és alkalmi látogatók, hanem iskolai csoportok és egyéb – esetleg külföldi – érdeklődők számára is vonzó lehet.

6. szint: a tető alatti, a többinél kisebb belmagasságú terem. Pihenő- és kitekintő tér

A legfelső szint alkalmassá tehető körbenézésre, összegező áttekintésre. Az itt található hat ablakból szabad szemmel is láthatók az alsóbb szinteken bemutatott történeti rétegek helyszínei és maradványai. Az ablakokban kihelyezett fix és mobil távcsövek számos, korábban látott részletet közel hozhatnak, amelyek az ablakok közti falfelületen elhelyezett térképeken, korabeli légi felvételekből rekonstruált helyszínrajzokon, visszakereshetővé is válhatnak. Ez a szint alkalmat ad arra, hogy a kiállítás látott, hallott, esetleg személyesen átértelmezett információit a látogató a valóságos térbe helyezhesse, és a szabadban „in vivo” szembesülhessen a megismert helyszínek teljességével vagy megmaradt részleteivel. Ugyanakkor itt megismerkedhet a Hortobágyi Nemzeti Park által kínált egyéb látványosságokkal is, és megtervezheti további turistaútjait.

A Történeti Rétegek Tornyában (TRT) alapítványunk legfőbb törekvése és nyolc éve folyó kutatásunk ismeretanyaga hasznosulna. Megvalósítása ugyanakkor nyilvánvalóan meghaladja alapítványunk lehetőségeit, túlnő kompetenciáink határain. A társadalmi múzeumként elgondolható víztorony elszigetelten nem, csak hasonló profilú, a torony funkcióját kiegészítő létesítmények együttesébe ágyazva töltheti be funkcióját. Ez a Kun György-telep rendezését, oktatási, kutatási, rekreációs bázissá átépítését és fejlesztését feltételezi. Szükség van a toronyból kiszoruló dokumentációk, a torony működtetéséhez (is) kapcsolódó gyűjtemények elhelyezésére, a képzéshez, egyetemi-főiskolai terepgyakorlatokhoz, kutatáshoz nélkülözhetetlen termek, kiszolgáló létesítmények (étkezés, szállás) kiépítésére. Röviden: a telep ilyen célokat szolgáló átépítésére. Ezen túlmenően arra is szükség van, hogy a telepre és környékére kidolgozott projekt a Hortobágyi Nemzeti Park egészére kidolgozott koncepcióba illeszkedjék. Helye legyen a nemzeti park egészére (profiljára) vonatkozó távlati elgondolásokban. A megvalósíthatóság érdekében alapítványunk továbbra is az érdeklődő és kapcsolódni kész partneri kör bővítésére, közös pályázatokban érdekelt vagy érdekeltté tehető intézményi kapcsolatok kiépítésére törekszik.

Projektjeink

Helyi Emlékezet Projekt
(HEP)

::

Történeti rétegek tornya (TRT)
Kun György-projekt

::

Történeti Rétegek Tornya
– füstbe ment projekt?

:: TELEPESEK Társadalmi Múzeum Alapítvány :: Munkatársak :: Elérhetőségek :: Támogatás :: Kapcsolataink :: Rólunk írták ::
 
:: Copyright Saád József 2010 :: Web design Macskamenta ::