Magunkról :: Táborvilág :: Projektjeink :: Kiállításaink :: Hortobágyjárók :: Dédunokák :: Publikációk :: Havi képmelléklet

Itt van minden, amire emlékszem, mert magam tapasztaltam, vagy elhittem.
A képek e tömegéből kiválasztom a hasonlókat, akár magam tapasztaltam őket,
akár a tapasztalat alapján másoknak hittem el, ezeket összeszűröm az elmúltakkal, s belőlük
kialakítom a jövendő tetteimet, az eshetőségeket s a várható sikert s végül mindent úgy mérlegelek, mint jelent.
                                                                       Szent Ágoston vallomásai. Liber decimus, 14.

November 7. − nézem a lapokat,

egy szó sincs a NOSZF-ról. Hogy ilyen is volt nálunk: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom novemberre átcsúsztatott ünnepe. Jó esetben − hétvége közelében − további „csúsztatási” lehetőségekkel megfejelve. Nézem a naptárt: az idén november 7. szombatra: egyébként is „szabad” szombatra esett volna. A nem igazán szerencsés egybeesés a nyolcvanas években a csúsztathatóságok szempontjából már valószínűleg nem osztott, nem szorzott volna. Porladt a rendszer, s benne a NOSZF legendává stilizált valósága és a világot valóságosan formáló eszméje is porladt.

„Óh hát ilyen nagy az Eszme, mondd Vladimír Iljics, ilyen?
− faggatta Füst Milán a Vezért,  prófétai invokációjába némi iróniát is vegyítve −
Hogy életen, halálon, hogy csontokon megyen átal s marad meg a csontok velejében, ami nincs már?
Mondd, ki tanítja meg a lényeket a hűségre, hogy, ha szomorún is, komoran is és végleg elkeseredve
De még a veleje se felejti, hogy, bár rettenetes is, de szent a neve, mert háromszor szent az Úr?

Oh felelj hát, aki vajszivü voltál s mégis rettenetes, mert tudtad, mi az Eszme,
Hogy az Eszme kegyetlen, hogy az Eszme a jóság, de mert jót akar, azért annyira kegyetlen,
Mert, ami eredendő: a rosszal kell megküzdenie, minden kor mélyén a sötéttel, ahogy foltjait legyőzi a nap
Büntettél, aki jó voltál, – mint a hegység oly nagy volt benned a jószándék
S mint a felhő, amely megűli hegyét, a borúlat is oly nagy volt homlokodon.
Oh Vladimir Iljics, vajjon lehet-e segíteni az emberi lényen? Hiába idézlek, −
Tavasszal még mélyebb a borúlat s az éjszaka mélyebb
És nincs felelet e világ völgyeiben.
S hiába ülök itt s várok már oly régen jelenést, itt semmise mozdúl
Csak a képed bólogat olykor s szomoru szemed int
És gigászi munkád.”

Füst Milán V. I. Lenin egyik budapesti
üzlet kirakatában, 2015.

Havi képmelléklet

Aktuális képmelléklet

2015 december

2015 november

2015 október

2015 szeptember

2015 augusztus

2015 július

2015 június

2015 május

2015 április

2015 március

2015 február

2015 január

2014

2013

2012


:: TELEPESEK Társadalmi Múzeum Alapítvány :: Munkatársak :: Elérhetőségek :: Támogatás :: Kapcsolataink :: Rólunk írták ::
 
:: Copyright Saád József 2010 :: Web design Macskamenta ::