Magunkról :: Táborvilág :: Projektjeink :: Kiállításaink :: Hortobágyjárók :: Dédunokák :: Publikációk :: Havi képmelléklet

Itt van minden, amire emlékszem, mert magam tapasztaltam, vagy elhittem.
A képek e tömegéből kiválasztom a hasonlókat, akár magam tapasztaltam őket,
akár a tapasztalat alapján másoknak hittem el, ezeket összeszűröm az elmúltakkal, s belőlük
kialakítom a jövendő tetteimet, az eshetőségeket s a várható sikert s végül mindent úgy mérlegelek, mint jelent.
                                                                       Szent Ágoston vallomásai. Liber decimus, 14.

Szeptember • Zala megyei terepmunkánkra készülve

került kezembe Baitz Béla esete a sertésekkel. A kócsi kényszermunkatábor „szemefényeként” emlegetett rédicsi kántor jó kedélyű ember volt. Emléke megőrződött a tábori folklórban. Egyik történetét nemrég elhunyt rabtársától, Takács Jánostól hallottam:

Még a kitelepítés előtt történt, hogy a hatóságok a kántor klerikális vonzalmai után szaglászva, egyszer a templomba is benyitottak. Mise lévén, Baitz Béla éppen munkában volt a kóruson. Amikor észrevette a látogatókat, szorultságában témát váltva, rázendített a „Schneider Fánira.” Ez viszont a papot paralizálta, aki a kórusnak-híveknek háttal állván, az egészből semmit sem látott. Kitört a pánik. 

Hiába volt minden igyekezete. Az 1950. június 23-i határsáv-kitelepítés éjszakáján Baitz Bélát is bevagonírozták a zalaiakkal. Vitték a Hortobágyra, beszállásolva egy juhhodályba „telepesnek”. Kócsott (egyebek mellett) kanásszá deklasszálódván, disznóinak nótázgatott. Úgy látszik, a nyelvi kompetencia eltérősége nem akadálya annak, hogy az ember és a környező lények a kommunikatív közösség életvilágában egymásra leljenek. A rédicsi kántor dala ennek az egymásra találásnak bensőséges pillanatát örökíti meg. A kócsiak körében népszerű dalt − így marad fenn s alakul tovább a nép költészete − évtizedekkel később Balázs Endre, Lentiben élő nyugdíjas tanár − ma ugyancsak kántor − jegyezte fel és kottázta le:

    

„Felvitte a sors a dolgom, kedvesem
Kanász névvel cifrázhatom a nevem
A disznókkal jóban vagyok
Haaj...
Ők tanulnak beszélni,
Én meg tőlük röfögni,
de csuhajja!”

 

Fotó: Landauer Attila, Hortobágy, 2006.

Havi képmelléklet

Aktuális képmelléklet

2015 december

2015 november

2015 október

2015 szeptember

2015 augusztus

2015 július

2015 június

2015 május

2015 április

2015 március

2015 február

2015 január

2014

2013

2012


:: TELEPESEK Társadalmi Múzeum Alapítvány :: Munkatársak :: Elérhetőségek :: Támogatás :: Kapcsolataink :: Rólunk írták ::
 
:: Copyright Saád József 2010 :: Web design Macskamenta ::