Magunkról :: Táborvilág :: Projektjeink :: Kiállításaink :: Hortobágyjárók :: Dédunokák :: Publikációk :: Havi képmelléklet :: Emlékhelyek

„…amilyen mértékben az emberek a saját kort mindig új kornak, ’újkornak’ tapasztalták, olyan mértékben növekedett a jövő kihívása. Ezért vonatkozik speciális kérdésünk a mindenkori jelenre és annak időközben elmúlt egykori jövőjére.”
Reinhart Kosseleck

2019. április

A tavasszal – szokásosan – beindított terepmunkánkat ezúttal a bácskai határ mentén: Kisszálláson és a Kisszállás – Kelebia térségében kezdtük meg. Ismerős vidéken: tavaly ilyenkor-tájt jártunk itt utoljára. Ezúttal az egykori Boncompagni hercegi uradalom IV-es – almajori – körzetében, Kelebia határában, a múlt század harmincas éveiben gyökeret vert pusztai pionír-társadalom: Négyestelep/Vitéztelep társadalmának maradványait tanulmányoztuk. Kísérőnk Turcsányi László ny. iskolaigazgató volt, aki a tanyás gazdák, tanyabérlők önszerveződő községi életének mindennapjait, a telep szétverését, újjászületését, iskolakörzetesítést követő hanyatlását tanúként és résztvevőként élte meg. Tanár úr a Kisszállás-Négyestelepi Főnix Egyesület egyik vezetőjeként, társaival együtt a ma már nehezen rekonstruálható telep emlékhellyé alakításán fáradozik.


Az egykori Hegedűs-kocsma az 55.sz. út mentén, a Négyestelep/Vitéztelep bejáratánál. Szemben vele – az ugyancsak üresen álló – volt kovácsműhely. A kocsma tulajdonosát, Hegedűs Istvánt (1889) és feleségét, Minorits Margitot (1887) 1950. június 23-án a kormópusztai táborba deportálták. A táborban a férj rendőri brutalitás áldozata lett.


A Klebelsberg-iskola. Az üres templomiskola ma magántulajdonban álló műemlék.


Turcsányi László a romos Új iskola udvarán


Turcsányi László egy helyben maradt tanyalakóval.


A pusztulásból kimentett Kegyeleti Temető bejárata és az Új Golgota.

·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·

2019. május

13-án Budán, a kitelepítettek Szarvas téri emlékművénél Rétvári Bence az Emberi Erőforrások Minisztériuma parlamenti államtitkára  és Szalay-Bobrovniczky Vince, a Miniszterelnökség helyettes államtitkára sajtótájékoztatón ismertették a kormány április 30-i döntését Hortobágyi Deportáltak Emlékhelyének létrehozásáról. A 2022-ben átadásra kerülő látogató- és emlékház-központ Hortobágyon, a községtől megvásárolt telken épül fel. A projekt megvalósíthatóságát célzó előkészületi munkálatok megkezdődtek, kivitelezést a Kiemelt Kormányzati Beruházások Központja irányítja.

21-én Etyeken jártunk, Fischerné Falusi Annánál, akit hat tagú családjával együtt 1953 február 6-án telepítettek ki Tiszaszentimre –Erzsébet-major kényszermunkatáborába. Ekkorra Etyek társadalma – főként az őslakos német ajkú népesség elűzése és deportálása következtében – kicserélődött. A 17 etyeki családot érintő 1953-as kitelepítés volt az utolsó nagyobb volumenű akció a hortobágyi-nagykunsági táborokat „telepesekkel” feltöltő akciósorozatban. A családok többségét nem – a Falusi családot sem – saját házukból vitték el. Bevagonírozásuk idején már – házukból-vagyonukból kiforgatva – a számukra helyben kijelölt csereingatlanban laktak. Szabadulásuk után évek teltek el, mire néhányan újra berendezkedhettek eredeti otthonukban. Falusi Anna ma szülei házában él. A képen látható játék-konyhakredenc és játék-kanapé megjárta Tiszaszentimrét. Anna húga pakolta fel őket elhurcolásuk óráiban.

Magunkról

Kurátorok

1% szponzorálás

Aktuális

Évről évre:

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

Dokumentumok

:: TELEPESEK Társadalmi Múzeum Alapítvány :: Munkatársak :: Elérhetőségek :: Támogatás :: Kapcsolataink :: Rólunk írták ::
 
:: Copyright Saád József 2010 :: Web design Macskamenta ::